A legjobb fotós

A legnagyobb elismerést mindig a “partnereimtől” kapom

Ennek a mai írásnak az az előzménye, hogy eredetileg egy rövid, két mondatos fb-os “write something…” bejegyzésnek szántam, egyetlen fotóval. Aztán ahogy nekikezdtem a mondatokat formálni, egyre több dolgot szerettem volna belesűríteni ebbe a két mondatba Eszterék napjáról. Így hamar egyértelművé vált, hogy blogbejegyzés lesz belőle :-). Mert ez az esküvő sok tekintetben más volt mint a többi.
Legelőször is azért, mert szinte majdnem pontosan 6 évvel ezelőtt jártam ugyanezen az esküvői vacsorahelyszínen egy másik társasággal, de ugyanezen okból kifolyólag. Mindkét társasággal – és persze a nap két főszereplőjével – sokkal közvetlenebb kapcsolat alakult ki közöttünk, mint általában szokott. Ők maguk, a vendégeik, a kiváló hangulat, a sok jókedv, vidámság, a ceremóniamesterek profi munkája, mind-mind a korábbi esküvőre emlékeztetett.
Ezen a napon két szülinapost is ünnepelhettünk. Az egyikőjük maga a vőlegény volt, akit természetesen megleptek a tavalyi év szülinapi tortájával  is. A mákusguba-tortával.

Eszterék vendégei közül sokan viseltek olyan öltözéket és kiegészítőket, melyek a dekoráció kék-sárga színeihez igazodtak. Szerintem nagyon kedves gesztus. A készülődés és a kreatív fotózás is egy különleges helyszínen történt, a Flashback fotóműteremben. A legfelső szinten az egész emelet a miénk volt és az égiek is csodás fényekkel ajándékoztak meg bennünket. Kiderült az is, hogy a fotóstúdió asszisztense együtt koptatta a padokat a BKE-n egyik volt gyakornokommal, Lucával.

Eszterék az esküvőre láthatóan nagyon sokat készültek. Az asztalokra kihelyezett köszönőajándékok, a vendégek fogadására készített mézeskalácsok, a dekoráció egyedinek mondható színkombinációja és maga a dekoráció, mind-mind erről tanúskodott.
Számomra pedig azért volt különleges ez a nap, mert Eszterék egy táblát helyeztek el a szertartáson, ami szintén nagyon kedves gesztus volt Tőlük,… nekem. Emlékszem, hogy a táblán lévő szöveget kétszer kellett elolvasnom, mire felfogtam. Mi fotósok nagyon örülünk, ha a munkánkat zavartalanul tudjuk végezni, különösen a szertartások helyszínén és különösen akkor, ha hely szűkében kell dolgoznunk. Nagyon megtisztelő és jóleső érzés volt és még mindig az!

A folyamatosan zajló események miatt hamar meg is felejtkeztem erről a tábláról. Aztán éjjel, a búcsúzás perceiben egyszer csak Eszter odatoppant elém kezében ezzel a táblával. Elárulta, hogy a táblán a virágok hendméjdeská készültek és a táblát nekem szánták ajándékba! Ott és akkor megint nem voltam képes felfogni mi is történik körülöttem. A másnap reggeli ébredéskor, amikor újra megláttam a köszönőajándékommal és a névre szóló kártyával, meghívóval együtt, kicsit meghomályosodott a látásom. Hogy miért? Mert Eszter nem feledte az első találkozásunk óta eltelt hónapok után sem, hogy gyűjtöm a meghívókat. A többi azt hiszem nem szorul magyarázatra.

És visszatérve a nap kezdetére: amikor Eszter belépett a stúdió ajtaján, szikrázó mosollyal és egy naaaagy öleléssel köszöntött. Az egész nap a mérhetetlen szeretet, odafigyelés jegyében telt, a napot pedig a wedding entertainer segítségével hatalmas bulival zártuk. Ugyan! Kinek kell a mastercard!

Nagyon köszönök mindent! Azt hogy Veletek ünnepelhettem ezen a napon! Felejthetetlen emlék marad! Szívemből kívánok sok boldogságot és tartalmas házas éveket Nektek! Imádás van! <3

Háttér történetekkel tarkított bejegyzéseket találsz az instagram oldalamon.
Várom a Ti jelentkezéseteket is!