Búcsú 2017-től, BUÉK 2018!

PT-mnek! <3

Engedjétek meg, hogy az évet idén is kicsit személyes összefoglalóval zárjam.
Az év vége közeledtével egyre szentimentálisabbnak éreztem magam. 2016 és 2017 kemény szituációk elé állított. Küzdöttem a kialakult helyzetekkel és önmagammal. Vívtam a harcaimat. Kishíján abbahagytam a fotózást is… De mindig történt valami apróság, mindig jött valaki az életembe, aki új löketet adott ahhoz, hogy folytassam. Mindig történt valami jelentőségteljesebb dolog, ami pozitív irányba mozdított, rá- és visszaterelt a helyes útra.
Tudjuk, hogy a kihívások azért vannak, hogy megtanítsanak bennünket valami újra, jóra, amitől fejlődhetünk emberileg és lelkileg. Mindig, mindenből lehet tanulni, le lehet vonni a konzekvenciát. Mindig, mindennek megvan a maga oka és amit negatívumként éltem meg, abban később mindig megtaláltam a pozitívumot is.
Csak idő kérdése volt, hogy minderre rájöhessek.

Néha (sokszor 😀 ) sajnáltam magam, de idővel mindig kivágtam azt a fát ami mögött megláttam azt, hogy milyen sokan vagytok körülöttem, akik segítettetek, biztattatok, szeretettel vettetek körül. Mindez megtanított arra, hogy BENNETEKET kell jobban szeresselek, BENNETEKET kell megbecsülnöm.
Rengeteg önismerettel kapcsolatos témában olvastam…. Igen, tényleg szentimentális vagyok, mély érzelmekkel. De ha ez nem lenne, hogyan tudnék NEKTEK “Monás” képeket készíteni? 🙂

Számos felkérést kaptam olyan személyektől portré-, esküvő-, vagy más jellegű fotózásra, akik részére nagy megtiszteltetés volt a megbízásokat teljesíteni. Úgy érzem sokan vannak közöttetek olyanok, akik rájöttek, hogy nálam jobb fotós nincs az objektívek földjén 😉
Boldog vagyok, hogy a “rólamnemlehetjófotótkészíteni” és a “mégsosemvoltamfotózáson” esetek után a végeredmény mindig ugyanaz: “WOW” 🙂 És boldogságot okoz az is, hogy sokan vagytok “visszaesők” is, akik mindig visszatértek hozzám, mert egyszerűen… na …. jó vagyok, nA! 🙂
De azt, hogy ennyire sok és különleges embernek tetszik a munkám…. Minden elképzelésemet felülmúlja 🙂

Akik régebbóta ismernek, tudják, hogy van egy hobbim, aminek semmilyen körülmények között, semmi esetben sem tudok ellenállni. Ez pedig a vezetés. Idén is sokat hódolhattam eme szenvedélyemnek és talán az eddigi legnagyobb élményben lehetett részem a nyáron, amikor egy T34-es tankot és egy mezőgazdasági traktort vezethettem. Nehéz lesz felülmúlni 🙂 És idén sokkal többször jártam a Hungaroringen is, mint amennyi a terveimben szerepelt.
Sokszor adtam teret itthon, – vagy valahol máshol – kulináris élményeknek. Szeretek főzni, szeretek kreatív lenni a konyhában is és az intuícióimra hagyatkozni ott is, nemcsak a fotózások során. És egy évszázados tévhitem is helyrekerült: megtudtam ugyanis, hogy a pandák fő tápláléka a málna.

Köszönöm NEKTEK azt a rengeteg kedves szót és visszacsatolást amivel erősítettétek a lelkecskémet, azt a sok-sok boldogság okozta könnycseppet, amit Ti okoztatok nekem és én adhattam Nektek a képeim által. Köszönöm azt a sok szépet, jót, izgalmasat, amiben részem lehetett VELETEK.
Találkozzunk jövőre ugyanitt, vagy bárhol máshol, ahova hívtokvisztekmagatokkal!

Vidám, szerencsés, szerelmes és sikeres boldog új esztendőt kívánok!

Ölelés, imádás, millió puszi!
A fotósok D. Mona:

2 hozzászólás
  • Andrea Hetesi

    2017. december 31. @ 19:30 Válasz

    Nem tudom mi tortenhetett, hogy miert erezted ugy akar csak egy percre is, hogy felkene hagynod a fotozassal, de nagyon orulok, hogy tulleptel rajta a kis felemas topankadban. Biztosan tudom, hogy nagyon hianyoznanak a kepeid es, hogy turelmetlenul varom, hogy vegre mi is visszatero modelljeid legyunk. Nagyon boldog uj evet, sikerekben, eskuvokben gazdagot <3 Andi es Isti

  • Mona

    2018. január 1. @ 08:19 Válasz

    Köszönöm a biztatást! 🙂 Imádlak benneteket!
    A visszatérést nagyon várom!
    Boldog, szerelmes új évet kívánok Nektek!
    Mona

Hozzászólás írása

Pin It on Pinterest