Művészportrék színészekről, színművészekről

Portréfotózás, művészportrék színészekről

Ha tényleg létezik, hogy amire erősen gondolunk az megvalósul. Ha bevonzzuk magunkhoz, amire erősen koncentrálunk, akkor határozottan állítom, hogy ezek való igazak. Mindig is vágytam a híres emberek közelségére. Ez az álmom is teljesült, mert ezúttal nemcsak közvetlenségükkel tiszteltek meg.

2017 őszén egy kedves barátom, akit esküvős szakmai körökből ismertem meg, megkeresett, hogy készítsek a zenekaráról koncert közben néhány felvételt. Aztán egy hirtelen jött ötlet kapcsán segítséget kértem tőle és Ő segített is. Néhány napon belül egy 40-50 nevet tartalmazó, számomra klasszis listával jelentkezett. Olvadtam… A projekt kapcsán felmerült félelmeim is nagyon hamar szétfoszlottak. Örömmel és ki-ki vérmérséklete szerinti ujjongással fogadta a felkérésemet. Persze voltak akik nemet mondtak, de a lelkesedésem töretlen maradt.
Tekintve, hogy elfoglalt személyekről van szó, féltem, hogy utolsó pillanatos lemondásokkal, vagy késésekkel kell szembe néznem. Ám e tekintetben is minden tiszteletet megkaptam. Minden egyes alkalom után repkedve tértem haza. És nagyon nehéz volt azt megállni, hogy a “titkomat” ne osszam meg másokkal addig, amíg elég képet nem készítettem el a projekthez.

A visszacsatolások, amiket kaptam minden elképzelésemet felülmúlta. A legkedvesebbet Galbenisz Tomasztól kaptam: “Kedves Mona, minden képedet, minden túlzás nélkül mondhatom, hogy egyszerűen imádom! Büszkén fogom mutogatni és persze megosztani másokkal a képeidet! Örülök, hogy megismerhettelek, remélem lesz még alkalmunk dolgozni egymással! Sok pusziiiiii, Tomasz
Vagy Holl Nándor visszajelzése: “Kedves Mona! Megnéztem a képeket. Nagyon jók lettek. A feleségem szerint ilyen jó képeket még senki nem csinált rólam. 🙂 “

E bejegyzés szól egy kicsit a magyar szinkronról is, mely egyesek szerint világszínvonalú (szerintem is), egyesek szerint már nem az. A barátom – Haagen Imre – gondolatait szeretném most megosztani Veletek:
Megannyi hang, mindig másik arc. Egyszer kedves és szerethető asszony, máskor gyilkos némber. Egyszer tisztes családapa, máskor skizofrén időzített bomba. A hang azonban marad. Mert az már a mindennapjaink része. A kedvenc filmek kedvenc hangjai. Olykor a háttérzaj. Ami a lakáshoz tartozik. A kora estékhez. A családi mozizásokhoz. A mosópor is jobb, ha ő mondja. Ha az ő hangján méltatja a reklám. A fülünk azonnal felismeri, a szívünk megdobban. Rég nem hallott és sosem látott ismeretlen ismerősök. Férfiak és nők, sőt gyerekek. Aztán egy elcsípett interjú mondjuk egy magazin műsorban.

Felismerjük a hangot. Jé! Így néz ki? Nahát! De aranyos! De szép! Vagy éppen sokkal szimpatikusabb, meg emberibb, mint az a beképzelt amerikai sztár.

De jó lenne, ha minden hanghoz lenne arc! Az igazi! Mert a nagy neveket tudjuk. Persze. Mert a Kern András, mint Woody Allen még ok, de az Inke László féle Kojak már csak a régi motorosoknak ismerős. Az Inke is meg a Kojak is. És a Für Anikó arca is megvan, persze, de Angela Lansbury hangja viszont hiába ismerős, a többségnek fogalma sincs, hogy ki is pontosan az az egyébként nem mellesleg és pláne nem véletlenül Kossuth-díjas magyar színésznő, akitől is, olyan szerethető ez a figura. Ugye benned is gyakran felötlik a kérdés, vajon ki van a hang mögött?

De valójában ezek bizonyos fokig érthető dolgok, hiszen amit elmondanak nekünk, amit megmutatnak, megtanítanak életünk során, azt talán tudjuk. Amit viszont nem, azt mégis honnan is? Meg miért is? Aztán persze közben még az idő is múlik. Jönnek az új és még újabb érdekességek, elavultnak tűnhetnek az egykori csodák. Se idő, se igény sokszor. A műveltség ma mást jelent, mint egykor. Világok tűnnek a ködbe. A csillagok halványulnak. Törvényszerűen. Hullnak. És születnek újak. De a jelen még itt van. Mert amit sokan elfelejtenek, nem is értenek, tagadnak az az, hogy az alig látható csillagok is csillagok. És igenis megérdemlik, hogy figyeljünk rájuk!

Bizonyára a színészek nevei mind ismerősek lesznek számotokra. Abban pedig biztos vagyok, hogy a hangjuk még ismerősebben cseng a füleitekben. E sorozattal szeretném megmutatni az ő egyéniségüket, a jellemüket, a mosolyukat… Mindennapi lényüket. A hangok tulajdonosait, akiket számos híres mozi-, vagy természetfilmben, egy-egy televíziós csatorna, rádióállomás és neves cégek állandó hangjaként, vagy reklámokban már egész biztosan hallhattatok.

Köszönöm a mélyreható beszélgetéseket, a heccelődéseket, az idejüket, a közvetlenségüket, kedves mosolyaikat, a meghívásaikat előadásaikra.
És még annyi mindent szeretnék megosztani. Képet, élményeket, közös szelfiket… De mindent nem szeretnék bezsúfolni egyetlen bejegyzésbe 🙂
Fogadjátok szeretettel a fotókat!

Kassai Ilonáról

Málnai Zsuzsannáról 

Makay Andreáról 

Laurinyecz Rékáról

Galbenisz Tomaszról 

Zakariás Éváról

Galambos Péterről

Haagen Imréről 

Holl Nándorról

Faragó Andrásról

Számít a véleményed! Írd meg milyennek találtad a bejegyzést és a képeket!
Köszönöm ha megosztod másokkal is!

Nincsenek megjegyzések

Hozzászólás írása

Pin It on Pinterest