2023. május 5. Itt: Blog
A bennünk rejlő NŐ
Az alábbi írás nem tőlem származik. Hanem egy olyan hölgytől, aki előre felkészített a
boudoir fotózás
előtt arra, hogy nem modell alkat és “ne számítsak semmi jóra”. Ehelyett egy igazi, érzéki NŐ-vel találkoztam, akinek van kisugárzása és akinek a gondolatai újabb gondolatokat ébresztettek bennem. Köszönöm neki ezt az írást és a bizalmukat is! Olvassátok szeretettel!
“Más szemével nézve a nőt, akik mi vagyunk
Régre nyúlik vissza a történet, talán 10 évvel ezelőtt történt. Egy számomra nagyon kedves vendégem – akire mindig is felnéztem -, mesélte nekem, hogy csináltatott magáról egy fehérneműs fotósorozatot. Azzal a céllal, hogy majd 60 éves korában boldogan tudjon visszaemlékezni arra az időre. Amikor igazi NŐ volt, nem csak anyuka. Ez a téma azóta is foglalkoztatott. Hisz ki ne szeretné magát úgy visszanézni, hogy azt láthatja a képeken, amiről sokszor még ő maga sem meri elhinni. Még akkor sem, ha ott legbelül érzi is, hogy benne van. Annak minden finomságával, pajkosságával, lágyságával és igen, szexualitásával együtt.
Valljuk be hölgyek! Hányan vagyunk úgy egy átlagos hétköznap, hogy érezzük magunkat mindennek, csak épp nagybetűs nőnek nem?
Év elején ismét felerősödött bennem a gondolat, vettem egy nagy levegőt és úgy döntöttem, most jött el az ideje ennek a boudoir fotózásnak. Amolyan ?most vagy soha? érzés volt. Gondoltam ez tökéletes ajándék lesz nekünk (a párommal). Hisz azontúl, hogy mindkettőnket jócskán kimozdít(ott) a komfort zónánkból, kapcsolatépítő hatása is van ennek.
Hangzatos neve lett ennek a fotózásnak: boudoir.
Rákeresve a szóra megannyi fotós hirdeti magát. Így nem volt könnyű megtalálni a számunkra legmegfelelőbbet. Olyasvalakit kerestünk, akinek a képei finomak és lágyak, kerülve minden közönséges hatást. Aki mellett igazán meg merjük mutatni magunkat. Akinek olyan a személyisége, hogy be merjük és tudjuk is engedni őt az intim szféránkba. Akinek meg merjük mutatni a gyengeségeinket is?
Aki ismer az tudja, hogy én az elfogadással harcolok önmagammal szemben. És aki ismer, azt is tudja, hogy a szó ehhez kevés, hogy mindezt megcáfolják. És itt jött Mona, akire a hosszú keresgélés végén találtam rá. Aki tényleg egy kincs! Nem csak a szép szavai, vagy a kedves ölelése teszi azzá, hanem a személyisége is. Percek alatt levetkőzte a gátlásaim. Nevetve és jókedvűen, mint egy régi vágyat beteljesítve éltük meg mellette a fotózás minden pillanatát! Ha az égvilágon soha senkinek nem mutatjuk meg ezeket a képeket, akkor is KÖTELEZŐVÉ tenném minden hölgy számára!! Mert ezek a képek nekünk készülnek! Azért, hogy igenis meglássuk és elhiggyük, bennünk van a megoldás! Hogy a fotós megmutassa, hogy kik is vagyunk valójában. És higgyétek el, az ő szemén keresztül nézve egészen más!
Női mivoltunkból ered, hogy mindenből a maximumra törekszünk. Mindenben meg akarunk felelni mindennek és mindenkinek. Mindegyikünk hoz magával egy tanult mintát, amit vagy megtart, vagy lecserél egy általa választott másikra. Jó esetben mindenki választ magának egy példaképet, aki inspirálja, mind külsőleg, mind belsőleg. Aki felfelé és előre húz.
Szerencsésnek mondhatom magam,
hisz munkám során rengeteg nő vesz körül. Így bőven tudtam már kamasz koromban is válogatni és a mai napig megtalálom azokat az igazi egyéniségeket, akiket szívesen követek. Egymást emelnünk kell. Akkor is, ha néha a saját terhünket is alig bírjuk. És amikor azt érezzük, most különösen nehéz. Akkor hölgyek igenis tessék felrakni azt az élénk rúzst! Elővenni a kedvenc parfümöt, megcsinálni a frizurát! Felvenni a csinos ruhát és a magassarkú cipőt, majd büszkén, magunkat kihúzva megmutatni a világnak, hogy ÉLÜNK. Hogy kik is vagyunk: NŐK! Akik tudnak erősek és gyengé(de)k is lenni. Akik tudnak ápolni, bátorítani, támaszt nyújtani, ugyanakkor harcolni is amiért kell!
Nem könnyű nőnek lenni. Természetesen férfinak sem. Mármint igazi, nagybetűs FÉRFInak, de ez az írás most a ?gyengébbik? nemről szól.
Minden egyes nap megvívjuk a saját csatáinkat magunkkal, a gondolatainkkal, a saját elvárásainkkal. A mások által támasztott elvárásokkal, a hétköznapi dolgokkal és az érzelmeinkkel szemben is. Nem könnyű megfelelni mindennek. Talán a saját magunk által festett képnek és az érzelmi világunknak a legnehezebb. Miközben észre sem vesszük, hogy ha nem húzunk olyan erős vonalakat, a kép is finomabb és lágyabb. Nem vesszük észre (én sem), hogy lehet egy kicsit világosabbra is színezni a dolgokat. Hogy néha egyszerűen csak jól van az úgy.
Nagyon sokat gondolkoztam, melyik boudoir képet osszam meg nyilvánosan
Mert először gondoltam megmutatok egy olyat, ami után megértitek miért is mondom, kötelezővé tenném ezt a fotózást. De annyira mégsem érzem nyíltnak magam. Így azok közül inkább csak személyesen mutatok. Az első kép lazításként készült, amolyan bemelegítő volt mindenek előtt. Könnyű ruhában kellett érkezni, ami nem hagy nyomot. Nem akartam, hogy ebben fotózzanak. De mit sem számít mindez, ha az ember már az első percekben maximális bizalmat érez!
Boldog vagyok, hogy más szemével is láthatom magam a boudoir fotókon!
Tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek, bármi is legyen a cél: megerősítés, önbizalom növelés, hit, a nőiesség megélése….
Kedves lányok, asszonyok, feleségek, menyasszonyok! Müller Péter egyik nagyon kedves írását hozom nektek zárásképp: https://www.tudasfaja.com/muller-peter-a-ferfiaknak-nem-kell-az-a-no-aki-harcol-ertuk-mert-gyengenek-tartjak/
Mindenki szűrje le magának belőle azt, amire épp szüksége van! Legyetek Ti azok a nők, akiket követni akarnak majd mások!”
További portfólió a facebookon és a galériában.
Ajánlatkérés:
Nincsenek megjegyzések