A családi fotózás

Minden gyereknek, szülőnek, nagyszülőnek fontos az, hogy tudja honnan jött, kiktől származik, kik a felmenői. Nagyon jó érzés ezt fényképek segítségével feldolgozni, különösen akkor, ha az ember már nem tini, hanem megélt egy bizonyos kort. Fotósként egy családot megismerni, évekig figyelemmel követni sorsukat -ha nem is ilyen mélységekben- fantasztikus érzés. Sokak vannak, akik vissza-visszatérnek hozzám, de Szilvi családja az egyik, akikkel a legerősebb ez a kapocs.

2009. májusában találkoztunk először.  Emlékszem, nagyon korán reggel volt, a Westendben még semmi nem volt nyitva, de nagyon jót beszélgettünk az ürességtől kongó egyik aulában. Az ő kapcsolatuk egy hajóúton kezdődött, amire Szilvi el sem akart menni, Zoliról pedig hallani sem akart. Történetüket részletesen nem írom le, mert azt gondolom ez csakis kettőjüké. Annyit azért elárulok, hogy mindketten rajonganak a búvárkodásért, imádják a vizet, a napsütést, a cápákat,  nem különben a fotózást és a fotókat. Nyilvánvaló volt, hogy Zoli egy búvárkodás alkalmával, a víz alatt kérje meg Szilvi kezét. Romantika, romantika, romantikaaaaaaa 🙂

És mi sem volt természetesebb annál, hogy az esküvői képeket olyan helyen fogjuk elkészíteni, ahol cápák is vannak. Ez a helyszín az akkor még újnak és újdonságnak számító Tropicarium volt. Nagy izgalommal töltött el engem is a várakozás, mert 2009-ben még másként fotóztuk az esküvőket. Aztán néhány év szünet után az események kissé felpörögtek. Három és fél évvel ezelőtt Gréti, két éve pedig Márkó bérelte Szilvi pocakját. Mindkét gyerkőc már most felnőttes dolgokat tud, tesz mindennapi életükben. Mindketten nagyon szépen és érthetően kommunikálnak, ééééés hihetetlen dumagépeeeeeek! Folyt a könnyünk a nevetéstől. Annyira imádom őket! Szilvi pedig olyan türelemmel van irántuk, amire csak kevesen képesek. Szilvi! Hiába is tagadod, ez így van! 🙂

Találkozásaink során születtek olyan fotók, melyek valahogy mindig visszatértek a képeken. Az első ilyen egy roletta volt. Innen ered minden ami a képeken közös, ami összeköt, amit egészen mostanáig csak mi tudtunk.

Aztán a közös uborkázás:

A falon az óra! Na igen! Új otthon ide vagy oda….. 🙂

A szekrény! Ebből csak egy képet mutathatok meg 🙂 Kattints az alábbi képre!

A napsütéses pocakfotók először Sütivel (Gréti), majd Márkóval:

A borús idő a szülinapokon 🙂 🙂 És az örökzöld sláger: Grün!

Az is közös szokássá vált, hogy Zoli minden alkalommal megmutassa nekem víz alatt készült remek felvételeit, amiért kicsit mindig sárgulok 🙂 Most pedig előkerült egy fotó abból az időből, amikor Zoli volt 1 éves. Megszemléltük és egyértelműen megállapítottuk, hogy mindkét gyerkőc az apájára hasonlít 🙂

Kattints az alábbi képre!

Minden alkalommal öröm a viszontlátás. Nagyon köszönöm Nektek a közösen eltöltött délutánokat! Az Isteni finom ebédeket!
Én nagyon úgy érzem, hogy hamar folytatódni fog ez a történet! És remélem még akkor is tartani fog, amikor már fényképezőgép nem lesz a kezemben.
És ugye 2009. óta csak két és fél év telt el! 🙂

Itt kérhetsz ajánlatot:

    Szalay_Mona_az_eskuvoi_fotomuvesz

    1Hozzászólás
    • Szilvi

      2015. november 25. @ 08:22 Válasz

      Újra, újra, újra Mona! 🙂
      Jó látni a munkáidat, mindig emlékeztet azokra a csodálatos
      fotózásokra, amelyek részesei lehettünk Veled!
      A hét végén elvittük a srácokat a Tropicariumba… Mondanom sem kell
      így 6 év (!) után is könnyek szöktek a szemembe a helyszín láttán, jó
      volt újra ott lenni, bár a srácokkal elég nyüzsis volt, és nem sok
      lehetőségünk volt elmerülni a pillanatban és a múlt felidézésében.
      :))) Gréti 3 és fél, Márk jövő hónapban 2 éves, nagyon jófej gyerekek,
      bizony egész embert igényelnek mindketten, úgyhogy osztódom, klónozom
      magam, és egyben saját magam árnyékává válok.

    Szilvi Válasz írása Megjegyzés visszavonása

    Pin It on Pinterest