Amikor a kutya választ fotóst a gazdinak

AKTIVITÁS FELÉLESZTÉSE  ?
Szegény Blogot nagyon elhanyagoltam…..

………………………

Sosem hittem a véletlenekben.

Egy nyár végi esküvőmmel kapcsolatos történtek mindezt csak megerősíteni hivatottak.
Történt ugyanis, hogy amikor Nikiékkel találkoztam legelső alkalommal, akkor az ő kutyájuk – Nutella – volt az, akitől Nikiék megerősítést kaptak, hogy engem fogadjanak fel az esküvőjük megörökítésére.  A megbeszélés után feltétlenül találkozni akartam Nutellával (imádom a kutyákokat), aki türelmesen várt az autóban. Búcsúzáskor Nuti körülrajongta gazdáit majd engedte, hogy megborzoljam drótszőrű buksiját. Ekkor tudtam meg azt is, hogy Nuti csak nagyon keveseknek engedi, hogy megsimogassák. Idegeneknek egyáltalán nem.

Az esküvő napján reggel az időjárás nem volt túl biztató. Ám nagyon szerencsések voltunk, mert a Napocska épp akkor és ott sütött ki, ahol nekünk volt rá szükségünk. Így olyan fotókat készíthettem, amilyeneket elképzeltem.
A vacsora helyszínre érkezve megtudtam, hogy a vacsoránk egy másik helyiségben lesz tálalva. Kerestem a megfelelő pillanatot ahhoz, hogy megkérdezzem Nikiéket van-e lehetőség arra, hogy ugyanabban a teremben kaphassunk helyet, ahol ők?  Hiszen az eseményeket nem tudom rögzíteni egy másik helyiségből, és mint utólag kiderült, volt is esemény bőven. Így meglepetés volt számomra az is, hogy Nikiék tombolával készültek. Minden teríték alatt elrejtettek egy sorszámot.

Nos az az alkalom, hogy feltehessem a kérdést Nikiéknek,

nagyon nehezen jött össze. Már-már lemondani készültem az egészről, amikor épp olyasvalami történt, hogy a jobb fotók elérése céljából be kellett sasszéznom a főasztal mögé. Így kerülhetett sor arra, hogy Niki leültetett bennünket a vendégei közé. A segítőm megkérdezte tőlem melyik székre szeretnék ülni? Élve a kedvességével, rámutattam az egyik székre. Az asztaltársaságunk egy négy fős család volt, akik közül az Édesanya volt az egyik legaktívabb táncos annak ellenére, hogy a búcsúzáskor kiderült, hogy fájt a térde. Remélem azóta sokkal jobban van!

A tombolasorsolás is hihetetlen volt.

Az egyik ajándék pl. Nuti egész napos felügyelete volt, amit  – nem véletlen 🙂 –  egy kislány nyert meg.
Egy másik számhúzást követően hallottam a hátam mögül a segítőm halk kiáltását: Mona ez a tiéd! Mondhatom félvállról reagáltam, elég szárazon, két fotó elkészítése közben: -“Jó.” És mintha mi sem történt volna, folytattam tovább a fotózást. Várva azt, vajon ki bukkan fel az asztalok mellől a kihúzott sorszámmal. Aztán ismét hallom a segítőm hangját, ezúttal erőteljesebben: –MONA EZ A TIÉD!!!!  Hátranéztem, láttam a kézében tartott sorszámot, de ennek ellenére még pár tized másodperc eltelt mire felfogtam ép ésszel, hogy az én számomat húzták ki :-).

Amikor kiderült, hogy tombolasorsolás lesz,

nekem eszembe sem jutott megnézni a terítékem melyik sorszám rejtőzik. A fotózásra koncentráltam. Mivel ezt az ajándékot nem nekem szánták, a sorsolás után mondtam Nikinek, hogy húzzanak ki még egy sorszámot. Ez az ajándék nem engem illet. De Nikiék hallani sem akartak erről. Niki is úgy érezte, ez nem lehet véletlen!  A feleszmélés pillanatát követően odarohantam egy naaaagy ölelésre Nikiékhez és csak annyit mondtam: csinálok még egy sorozatot Nektek! Az ajándékuk ugyanis egy egész napos balatoni vitorlázás volt Gyuri Őkapitánysága alatt.

A vitorlázás felejthetetlen élmény volt.

Aznap is szerencsések voltunk az időjárással, mert az őszi napok csípős reggelei ellenére megmártózhattunk a magyar tengerben 🙂 Niki a hajón ötcsillagos pezsgős reggelit rittyentett.  “Dolgozott“, ahogy ezt Nikiék nevezik 🙂
Hihetetlen nyugalom vett bennünket körül egész nap. Alig száz méterre a parttól megszűnt minden urbanizációs zaj. Csak halk beszélgetésünk, nevetésünk, a víz csobogása, a vitorlák suhogása és az áldott napsütés…. Az idő fogalma megszűnt számunkra.

Az útra elkísért egy “nagyonimádom” személy is. Egy főfelbujtó nőszemély, aki “kihasználta” azt, hogy nincs menekvésem. A kikötőt elhagyva, a zsebkendőnyi méretű fedélzeten komoly tűzpárbaj alakult ki igen rövid időn belül. … Gondolom már sejtitek mi történt…. És bár az erőviszonyok nem nekem kedveztek – két ájfón egy árva egydé ellen – azért szerintem jól tartottam a frontot.

Niki és Reni addig ostromoltak, míg megadtam magam. Ezzel együtt elkobozták az egydét is, melynek kezelését hamar elsajátították és ellenem fordították. Nem volt menekvés…. Célponttá váltam….. Éreztem, hogy szorul a kötél a nyakam körül…..

Végül az egész “mertmegérdemeljük” napot méltón koronáztuk meg Balatonfüred egyik ékességének, a Karolina kávézó házi készítésű süteményeivel. Bár nem vagyok egyáltalán édesszájú, a többiek rábeszéltek egy kis kóstolóra. A vége az lett, hogy az igen méretes áfonyás tortaszeletből nem maradt semmi…. 🙂
A nap hőse pedig Gyuri volt.  A hajó Kapitánya és a főfőfőfelelőse annak, hogy az utasai nagyon jól érezhessék magukat. Még arra is futotta az energiájából, hogy a Napot áthelyezte az égbolton, ha a vitorlák épp árnyékot vetettek ránk 🙂

Köszönet mindenért!
“Egyre szebb az életem és ez annyira jó érzés!”
Örülök, hogy ennek Ti is részesei vagytok!

Nézz további képeket a weboldalamon. Instagramon pedig be is követhetsz 🙂
Vagy kérj ajánlatot!