Egyik a másiknak a befejezése

Diana F. “Vallomás:
Egy racionalista álmodozó vagyok. És nem hiszek az örök szerelemben.
Velük élek, heteken keresztül mikor itthon vagyok. Belengi ezt a lakást egyfajta harmónia, egy melegség, ami annyira tud hiányozni utána. Nézem, látom és érzem őket. Mennyire egyformák. Ahogy együtt léteznek, az egyik a másiknak a befejezése, ők ketten egy egész. Ahogy vitáznak a sporteredményeken, ahogy indulnak cigizni, fürödni, kávézni, dolgozni, ahogy nevetnek együtt, nevetnek egymáson, ahogy zsörtölődnek egymás hibáin, ahogy egymásra néznek. És beszélgetnek. Mindig beszélgetnek. Duruzsolnak reggel munka előtt, telefonon, délután csacsognak a teraszon, susmognak este lefekvés előtt, mindig-mindig beszélgetnek. Tíz éve beszélgetnek.
Nem hiszek az örök szerelemben.
Hiszek viszont az apró pillantásokban, a röpke simogatásban, a spontán ölelésben, az elkészített fürdővízben, a kis figyelmességekben, a közös meccsnézésben, az esti lábsimogatásban, a vicces bolondozásban, a mindig beszélgetésben. A nevetésben.
Igen.
Hiszek bennük, kettejükben”

Nincsenek megjegyzések

Hozzászólás írása

Pin It on Pinterest