Koo-produkció

Nem szerettem volna hétről hétre párokról és esküvőkről írni, de vannak esetek, amit nem tudok magamban tartani. Az élményt meg kell osztanom másokkal is. Annyi de annyi jó dolog ért aznap!  🙂

A történet még tavaly kezdődött egy olyan párossal, akiknél azóta szlogenné vált egy mondat: Vagy Mona, vagy senki. Ha kíváncsi vagy a történet részletesebb leírására, itt elolvashatod!

A folytatás: Még hideg téli hónapokat éltünk, amikor “I. Rettenthetetlen Gergely király“-jal és Andival találkoztam azért, hogy megbeszélhessük esküvőjük részleteit és a fotózást. Mi tagadás, nagyon örültem a felkérésnek, mert már tavaly is nagyon szimpatikusak voltak Trónfosztó Benyó és Petra esküvőjén és azt is megállapítottam, hogy nagyon jó fotóalanyok is egyben.

A közös “munka” úgy indult, hogy mindjárt házi szilvapálinkával kínáltak. Szívesen meg is kóstoltam volna, de nagyon ritkán iszom alkoholt, munka és vezetés közben pedig soha. De nem úsztam meg ennyivel. Nem volt helye ellentmondásnak, a batyumba kaptam egy egész üveggel. Ezt ezúton is köszönöm Andi szüleinek. Jóleső érzés az ilyen fogadtatás.

Gergő a lányos házhoz érkezésekor ironikusan suttogtatva feltett egy kérdést:  “Na milyen a rózsaszín zoknim?” És vagányan megmutatta a kreatív fotózásra vásárolt rózsaszín alapon fehér szívekkel tarkított zoknit, amit férfiméretben igen nehéz volt beszerezni…. De sikerült 🙂

Ezt követte a lánykikérés. Erről a pillanatról készült fotó többet mond minden szónál. Kattints a képre!

 

Szinte az összes esemény kísértetiesen hasonlított a tavalyi esküvőre.

A kreatív fotózás alatt hamisítatlan, csak rájuk jellemző humor és jókedv, a “mindenhülyeségbenbennevagyoknemkellkétszermondani” szerepvállalás önként vagy kérésre…. szinte mindegy is. 🙂 A szertartás helyszíne -ugyanúgy mint tavaly- igen szűk volt, ami több kreativitást és problémamegoldást igényelt, illetve ugyanúgy muszály volt osztozni a “placcon” a videós kollégával. A szűkre mért helyszín miatt és körömrágós izgalmamban Geri királytól azt kértem, hogy a gyűrűhúzást és az anyakönyv aláírását kicsit lassabban tegyék. Imádtam, hogy a gyűrűhúzás olyan jól (vagyis lassan) sikerült, hogy a vendégek halk kuncogása gyorsította fel csak a folyamatot.

 

A vacsorán az örömapák beszéde is ugyanolyan megható volt, mint tavaly. A közeli rokonokkal együtt, a kamera mögött én is küszködtem a gombóccal a torkomban. A menyasszonytánc alatt mindkét esetben a fivérek tartották a pénzes lábast és ütötték fakanállal az edény alját…. Na igen. Az ütemmel idén is súlyos problémák voltak  🙂 🙂 🙂

Imádtam a sok ismerős arcot, imádtam a sok kedves üdvözlést.

És ezen a napon végre megismertem személyesen is Gerbert Judit nőfélyt és ceremóniamestert. Csak ajánlani tudom 🙂

Andi és Gergő! Tiszta szívemből kívánok Nektek nagyon sok boldogságot! Köszönöm, hogy ismét ott lehetettem közöttetek!

Nincsenek megjegyzések

Hozzászólás írása

Pin It on Pinterest