Minden év dec. 31-én jelentkezni szoktam hol rövidebb, hol hosszabb össze-vissza-gezéssel. Ez most sem marad el 🙂

Még tart a karácsonyi fotózás is, hisz sokatok ajándékba adtátok a fotózásokat, sokatok pedig már nem fértek be az ünnep elé. Nehéz kizökkenni belőle, de azért jó volt karácsony előtt pár nappal megpihenni, kicsit félretenni a képeket, kikapcsolni a számítógépet, nekilátni sütni a bejglit, főzni a karácsonyi menüt.

Nehéz eldönteni – és tényleg nem is jutottam dűlőre -, hogy a saját magam által készített fotókkal színesítsem eme bejegyzést, vagy azokkal a screenshot-okkal, amelyeket a visszajelzéseitekről készítettem, vagy az általatok készített telefonos képekkel, szelfikkel…. Szívem szerint csak képekből állna ez a bejegyzés, de a tárhelyem véges… 🙁
Így aztán arra jutottam, hogy egy ma készült telefonos fotót osztok meg, amely méltán lett az év záró momentuma ??

Bizonyára sokan emlékeztek a tavalyi írásomra. Egy-másfél évvel ezelőtt nagyon el voltam keseredve, nagyon úgy láttam az idei évet, hogy feladom a küzdelmet, és nem folytatom tovább a fotózást, mert nem tudok és nem is akarok azokkal versenyre kelni, akik ennek a gyönyörű szakmának a hitelét rontják…. De nem szeretném ezt most részletezni. Aztán annyi, de annyi válasz, email, telefonhívás, sms, messenger üzenet érkezett még 1-2 hónap után is, amit már nem tudtam figyelmen kívül hagyni. Megkönnyeztem párszor amit írtatok nekem. Néhány újabb hónap elteltével pedig valahogy beindult a gépezet, működni kezdtek a rendszerek, izzottak a vonalak. És most itt ülve a klaviatúra előtt, határozottan állíthatom, hogy az évet boldogan és sikerrel zárhattam.

És mindezt Nektek köszönhetem. Nektek, akik bátorítottatok, biztattatok, írtatok kedves visszajelzéseket, küldtetek üzenetet az első, második….stb. házassági évfordulótokon, mutattátok otthonaitokban a korábban készült felvételeket, jöttetek hozzám távoli vidékről és jöttetek haza úgy külföldi otthonaitokból, hogy hozzám biztosan eljuthassatok. Teljesíthetetlennek tűnő feladatok elé állítottatok, új kihívásokat görgettetek a kreativitásom elé. Jöttetek fotózkodni, amire jól láthatóan készültetek.  Sok vidám és meghitt pillanatnak lehettünk részesei közösen. Hoztatok ajándékokat, kaptam izgalmas borravalókat, kaptam rajzokat gyermekeitektől, megosztjátok velem, hogy a gyermekeitek miként emlegetnek napok-hetek-hónapok után is a fotózást követően.

Kapom a meghívótokat az esküvőtökre, az esküvőtökön kapom a köszönőajándékokat, figyelmességeteket…. Jöttetek úgy az esküvői konzultációra, hogy kiderült, az egyetlen kiszemelt fotós én vagyok. Kitettétek a logozott fotóimat a közösségi oldalakra, vagy megemlítettétek a nevem, ha valamiről eszetekbe jutottam, a telefonjaitok háttérképének az én fotóimat használjátok….. A barátságotokat adtátok nekem. Kaptam Tőletek az őszinte és hatalmas öleléseket….. Néhányatokkal pedig szorosabb lett a kötelékünk.
Ezek apróságoknak tűnhetnek, pedig számomra nem azok. Ezektől a rezdüléseitekből érezhettem azt, hogy mégiscsak van annak értelme amit csinálok. Ebből a sok-sok “apróságból” egy még hatalmas szeretethalmaz lett. KÖSZÖNÖM!

Hihetetlen jó érzés ismerni Benneteket akár 10-12 éve! Követni az életutatokat, mert megosztjátok velem az örömeiteket, bánataitokat. Követni azt, ahogy a gyermekeitek cseperednek felülmúlhatatlan, semmihez nem hasonlítható érzés.

Még néhány mozzanat az idei évről, amit nem hagyhatok ki:

– az eddigi legtöbb felkérést teljesíthettem kollégák részére,

– a glamour-boudoir és a karácsonyi felkérésekben is rekordokat döntöttem,

– az eddigi legsikeresebb glamour-boudoir workshopot tartottam tavasszal, melyre a Fotoplus menedzsmentjétől gyönyörű, elismerő visszacsatolást kaptam,

– egyik “imádomnő” egyikével – Zakariás Éva színművésznővel – szorosabbra fűztük a kapcsolatunkat, melynek köszönhetően láthattam őt több darabban, ő pedig megtisztelt egy fotósorozat készíttetésével,

– februárban meghívást kaptam H1 fotóstúdióba, Hajdúszoboszlóra a mai esküvőfotózás mai helyzetével kapcsolatos beszélgetésre,

– két esküvőn is részt vehettem vendégként. Az első hatalmas megtiszteltetés volt, a másodikról pedig azt mondhatom, hogy ilyenben kevés fotósnak lehet része. Erről majd később részletesebben is szeretnék beszámolni,

– A Fotoplus jóvoltából a 3. pécsi Fotoshow-ra előadóként hívtak meg és amellyel kapcsolatban egy napon említették a nevem Nánási Pállal (Uhh! Még most sem hiszem el!),

– hatalmas megtiszteltetés volt, hogy egy olyan telített szakmában, mint a fotósoké, idén bekerültem a  a Hungarian Wedding Gala and Award legjobb három jelöltje közé,

– közel négyezren követitek a munkámat facebookon. Erre azért vagyok büszke, mert hiteles követőkről van szó,

– tanítványokból avanzsált barátokkal tölthettem rövid, de annál értékesebb és emlékezetesebb pillanatokat,

– idén újabb olyan járgánnyal bővült a paletta, amit már régóta szerettem volna vezetni 🙂 (Sokan tudjátok, ez a hobbim. A vezetés. Mindegy mit, csak legyen kerék és kormány 🙂 )

A legnagyobb öröm és boldogság volt, hogy a lányom – aki egyébként éveken keresztül teljesen elzárkózott attól, hogy fotózzam Őt -, ősszel maga jelentkezett egy portfólióra. De nemcsak fotókat készítettünk, hanem örök emlékeket, aminek az értékét fel sem lehet mérni.

Most úgy érzem, ez alatt az egyetlen év alatt sokkal többet tettem le az asztalra, mint az elmúlt pár év alatt összesen. Úgy érzem kicsit része lettem a történelemnek. És ez az érzés nagyon jó.

Globális felmelegedés? Ugyammá’ ! Teljesen elolvadtam! Újraírom az időjárást! 🙂

Oszd meg a poszt alatt, ha valami fontos kimaradt volna! Vagy olyan élmény, ami ide nem került be, de szívesen emlékszel vissza rá! Nagyon örülnék neki! 🙂

Boldog, sikeres új évet kívánok Nektek! Valósítsátok meg álmaitokat! Az elképzeléseitektől ne hagyjátok magatokat eltéríteni!
Az új év 365 napnyi új lehetőséget hozzon nekünk!